Sebzett szív

 Azt hiszem, ezt mindannyian ismerjük. Amikor akarunk valamit, amit nem kaphatunk meg... majd nagyot koppanunk. Ez a kis szösszenet minden, amit pillanatnyilag érzek, és remélem, hogy egy nap majd eljut a valódi címzetthez is.

Amikor ezt a sort olvasod, tudnod kell, hogy fájdalmat okoztál. Csalódást, állandó csalódást.

Megsebeztél egy szívet.

Mert ez a szív rengeteg mindent ott hagyott érted. Feláldozta az idejét, figyelte, hogy mikor vagy fent a neten, sok mindent kiderített rólad. Álmodozott, ábrándozott, jeleneteket talált ki, mert csak itt lehetett kettesben veled. Néha eltűnődött azon, hogy milyen jót beszélgetett veled – aztán arra is ráeszmélt, hogy megint ő keresett téged, te sosem mentél oda hozzá.
Aztán megtörtént, hogy valaki sebet ejtett ezen a szíven. Te pedig ahelyett, hogy segítettél volna, csak tovább tágítottad a sebet a karmaiddal. Fájdalmat okoztál.

És ez a vérbe fagyott szív rég boldogságra lelhetett volna nélküled. Mert ott figyelte más is, de ő addig sebzetten, ész nélkül rohant utánad. Nem érdekelték a többiek. Most már, mire feltűntek neki mások is, nincs annyi esélye. Aki beleszeretett, le is mondott róla lassan. Mert ez a szív elérhetetlenné vált azzal, hogy téged hajkurászott. Elrejtette az arcát… - neked tartogatta, csak neked!

Ez a szív ostoba volt.

Talán így a jó, talán csak akkor lelhet a szív igazi boldogságra, ha vérzik. Ha jön valaki, tűvel, cérnával, és szeretettel befoltozni a sebet. Egyetlen mosoly is gyógyító erejű lesz, amikor a szív rájön majd, hogy valaki tényleg szereti, olyannak, amilyen.

De ehhez idő kell.

Addig pedig rengeteg szenvedés kövezi a szív útját. Hiszen a fájdalom, amit okoztál, nem múlik el könnyen. Nem tudható le egy vállrándítással. Te magad vagy a fájdalom központja, minden szál nálad fut össze – mintha egy bábot rángatnál az érzelmeinél fogva! Csakhogy te erről mit sem tudsz. Téged ez nem érdekel, sosem érdekelt.

Tudod mit?

Menj csak. Lépj ki azon az ajtón, és ne nézz vissza. Csak még több gondot okoznál. Ennyi szenvedést nem érsz meg senkinek. Az érdektelenséged nagy úr… menj hát, nézz szét a nagyvilágban. Talán te is rá fogsz akadni arra az egy emberre, talán nem, de ez a szív már nem akar időt szánni rád többet.

Ez a szív bennem dobog.

Ezt a fájdalmat nekem okoztad, amikor majdnem láttál sírni. Talán megnéztél magadnak, de nem szóltál semmit. Csak… elmentél. De többet nem számítasz. Nem foglak keresni, nem fogok odamenni hozzád beszélgetni.

Hiszen van még remény.

Talán az ember, aki össze tudná varrni az általad okozott sebet, mindig is itt volt egy karnyújtásnyira. És én mégis egy teljes kört szaladtam utánad, hogy aztán meglássam a saját hülyeségem!

Tudod te, hogy…? Dehogy tudod. Mégis honnan lenne fogalmad bármiről is? Sírhatnék is előtted. Csak kínosan éreznéd magad, de tenni nem tennél.

Ismerlek. Ne feledd. Többet tudok rólad, mint te rólam. Ismerlek…

#Petra